1. Nagyítás: A nagyító elsődleges feladata egy tárgy vagy szöveg méretének felnagyítása, hogy könnyebben látható legyen. Ezt a nagyítást a fénysugarak domború lencsével való hajlításával érik el. Amikor a fény áthalad a lencsén, megtörik vagy befelé hajlik, és a fénysugarakat egy fókuszpontba konvergálja.
2. Fókusztávolság: A gyújtótávolság az objektív és a fókuszpontja közötti távolság. A nagyítókban a gyújtótávolság viszonylag rövid, általában néhány hüvelyk vagy centiméter. Minél rövidebb a gyújtótávolság, annál nagyobb a nagyítás.
3. Közeli pont: A közeli pont az a legközelebbi távolság, amelyen a szem egy tárgyra fókuszálhat. Az életkor előrehaladtával a közeli pont növekszik, ami megnehezíti a közeli tárgyakra fókuszálást. A nagyítók lehetővé teszik az egyének számára, hogy a tárgyat a közeli ponttávolságon belülre vigyék, lehetővé téve a tiszta és nagyított megtekintést.
4. Virtuális kép: Ha egy tárgyat közelebb helyezünk a konvex lencséhez, mint annak fókusztávolsága, akkor a lencse ellentétes oldalán virtuális kép keletkezik. Ez a virtuális kép nagyobbnak tűnik, és távolabb van az objektívtől, mint a tényleges objektum.
5. Szögnagyítás: A nagyító szögnagyítása a nagyítón keresztül nézve a virtuális kép által bezárt szög és a nagyító nélküli tárgy által bezárt szög aránya. Ez az arány határozza meg a nagyító által biztosított relatív méretnövekedést.
Ha a nagyítót a szemhez közel tartja, és a tárgyat a fókusztávolságon belül helyezi el, az objektív egy nagyított virtuális képet hoz létre, amely nagyobbnak és tisztábbnak tűnik a néző számára. Ez lehetővé teszi a jobb láthatóságot és az apró részletek könnyebb vizsgálatát.
Fontos megjegyezni, hogy a ténylegesen elért nagyítás olyan tényezőktől függ, mint a lencse görbülete és teljesítménye, a lencse és a tárgy közötti távolság, valamint a néző látása. A különböző nagyítók eltérő tulajdonságokkal és nagyítási teljesítménnyel rendelkezhetnek, hogy megfeleljenek a különböző igényeknek és feladatoknak.