A 19. század 40-es éveire egyes amerikai fegyverszerelők optikai irányzékkal ellátott lőfegyvereket kezdtek gyártani. 1848-ban a New York-i Morgan James tervezett egy, a csővel megegyező hosszúságú cső alakú irányzékot, amelynek a hátsó felét üveglencsével szerelték fel, és 2 célkereszttel. Később az amerikai polgárháborúban is alkalmaztak hasonló irányzékokat. De az igazán praktikus céltávcső 1904-ben született, a német Carl Zeiss fejlesztette ki és használta az I. világháborúban. A második világháborúban a céltávcső kezdett kiforrni.